2022-ben történt, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy egy nap majd boldog párok nagy napját fogom megsütizni..
Egy kedves ismerősöm keresett meg, aki korábban már rendelt tőlem karácsonyi sütiket. Egyszer csak jött a kérdés: „Sütsz esküvőre is?” és én, aki az ilyen kihívásokat nem szoktam visszautasítani, annyit mondtam:
– Vágjunk bele!
Fogalmam sem volt róla, hogyan kell elkezdeni egy ilyen mennyiségű, ilyen jelentőségű sütést. Mennyiségek? Adagok? Szervezés? Nulláról indultam. De valahol el kell kezdeni – és el is kezdtem.
Mi volt a rendelés?
A pár nemcsak az esküvőre rendelt, hanem 50 db köszönőcsomagot is kért. Az összeállítás pedig így nézett ki:
- Zserbó – 6 adag (390 szelet)
- Hólabda – 4 adag (80 db)
- Lajcsi szelet – 3 adag ( 135 szelet)
- Puncs szelet – 3 adag ( 108 szelet)
- Néró aprósütemény – 2 kg (kb 160 db)
- Cake pop – 35 db
Szép kis kezdés, nem igaz? 😅
Családi összefogással készült
Ez az esküvői munka nem csak az első volt, hanem különösen szívhez szóló is. A puncs szelet például ekkor született meg – Mammamával együtt kísérleteztük ki a receptet, szóval ez egy igazán közös művünk. A Lajcsi szelet is akkor készült először, ebbe még a másik Nagyim is besegített telefonon keresztül. Hárman „állítottuk össze” – szó szerint. A zserbó története is megér egy külön posztot, mert az is családi örökségből indult, de arról majd később mesélek.
A legnagyobb kihívás?
Az, hogy minden darabszám stimmeljen, miközben még nem tudtam pontosan, hány darab jön ki egy adagból. Csak saccoltam. És persze... az idő. Az mindig kevés, azóta is. 😄
Mennyi idő volt az egész?
Három nap alatt készült el minden. Akkor még nem tudtam, hogyan építsem fel logikusan a munkát, így ez is egy nagy tanulási folyamat volt. A dobozolás és szeletelés egy délutánt vett igénybe – ott már minden mozdulatot kiszámolva végeztem.
A szállítás – vagy inkább: a nagy sütigyűjtő túra
A sütik három különböző helyen voltak hűtve: Anyánál, nálam és a műhelyemben. A pár jött értük, és együtt gyűjtöttük össze mindet. Kicsit olyan volt, mint egy kalandos kincskeresés, de mivel ismerősök voltak, senki nem stresszelt – inkább mosolyogtunk az egészen.
A visszajelzések
Mindenkinek ízlett – a cake popot külön kiemelték, mondták, hogy abból túl kevés volt, mert mindenki azzal sétált fel-alá. Volt ott egy hölgy is, akinek a kilétét már nem tudom pontosan, de a pár szerint nagy szó volt, hogy ő meg is dicsérte a sütiket. Ez akkor nagyon sokat jelentett nekem.
A legfontosabb pillanat
Mikor vége lett, tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Nem csak egy új út volt ez – hanem az én utam. Ebben tudok igazán kiteljesedni, ebben vagyok én.
Mit tanultam?
Azóta sokkal összeszedettebben gondolkodom. Mindenről pontos nyilvántartásom van – hány szelet jön ki egy adagból, mikor mit kell kezdeni. De ez a tanulás sosem áll meg. Minden egyes alkalom tanít valamire – és tudom, hogy nem lesz mindig mindenki elájulva. Mert mindannyian mások vagyunk, és az ízlés is az.
Mit üzennék akkori magamnak?
„Nagyon jól tetted, hogy elvállaltad. Megtaláltad az utad. Már egyre jobbak vagyunk.” Azóta minden esküvő előtt ütemtervet készítek, és persze most is ott van velem Anya és Mammama, akik segítenek mindenben. Anya általában még nálam is izgatottabb. 💕
Ez az első esküvő sokkal több volt, mint egy rendelés. Ez volt a pillanat, amikor beleszerettem abba, amit csinálok, sokat fejlődtem, de az első mindig különleges marad.
És ha most visszagondolok arra a puncs szeletre… biztos vagyok benne: az is megérne egy saját történetet.