Mandula – egy retro lagzis klasszikus, tele emlékekkel és illattal

Na kérem szépen, ma egy igazi retro lagzis süteményt hoztam Nektek – a mandulát! Ez az a süti, ami már ránézésre is nosztalgiát hoz, és aminek az illatától pillanatok alatt visszarepülök gyerekkoromba, Mammama konyhájába.

Szerintem körülbelül öt évvel ezelőtt készítettem először ilyen sütit… Vagyis inkább úgy mondanám, hogy Mammama készítette a tésztát és sütötte ki, én pedig segítettem a krémmel, amit együtt csináltunk meg, majd egyedül töltöttem be. Azóta is Mammama receptje alapján készül mindig – ez az egyik módja, ahogyan továbbviszem az ő örökségét.

A mandula sütése nálunk igazi családi projekt: Mammama és Anya mindig segítenek benne, ők sütik ki a tésztát, sokszor még a töltésbe is besegítenek. Én meg közben próbálom kézben tartani a dolgokat 😄

És ha már tuti tippek – elárulok pár apróságot, amitől tényleg olyan lesz, mint a nagyié:
👉 A formába kevés masszát tegyetek, és hagyjátok, hogy lágyabb legyen a tészta.
👉 A közepébe kell egy kis mélyedés, hogy több krém férjen bele (mert hát a krémből sosem elég).
👉 A sütésnél figyeljetek rá, hogy jó ropogósra süljön, különben elveszíti a varázsát.

A krém titka pedig: a vajat porcukorral habosra kell keverni, majd amikor a tojásos krémet elkezded robotgéppel verni, szépen lassan hozzá kell adagolni a porcukros vajat, végül pedig jöhet a mandula aroma. Na ettől lesz az a lágy, habos, elolvadós krém, amit mindenki imád!

Idén egyébként 35,5 kg mandula készült — ami nagyjából 2663 darab süteményt jelent. Igen, jól olvastátok: kettőezer-hatszázhatvanhárom! És mivel a mandulát ugye párban kell sütni, ez kb. 5326 darab kis mandula félgömböt jelent… szóval nem csoda, ha már álmomban is mandulát láttam. 😅

De megérte, mert ez az a sütemény, ami minden esküvőn elvarázsolja az embereket — és nekem ez a legnagyobb öröm: amikor látom, hogy mosolyogva falatozzák, és valaki azt mondja:

 „Jaj, ilyet ettem utoljára a nagymamámnál!”